Képzelj el egy kötelet a kezedbe, ami arra ez eszköz, hogy azzal Isten akaratát munkáld, Királyságát építsd. Mit kezdesz vele?

Van, aki ’az ebet köti a karóhoz’ vele. Tudjátok milyen egy makacs, nyakas ember? Meggyőzhetetlen, hajlíthatatlan, konok, a maga igazához ragaszkodó. A tanítványi szív épp az ellenkezője. Kész letenni a maga életét az oltárra, hogy láthatóvá váljon, előtérbe kerüljön az Atya személye, az Ő akarata és terve.

Amint egy tanítványi életre elkötelezzük magunkat és letesszük az életünket egy élő áldozatként, Isten készíti a válaszát. Azonban, mivel élő áldozatról van szó, és egy elő nem könnyen marad magától az oltárasztalon – képzeld csak el magad ebben a helyzetben – például erre is jó az a kötél:

Zsolt.118,27 „Az Úr az Isten: Ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!”

Milyen fantasztikus ígéret az, hogy az oltáron levő áldozatra pedig jön Isten tüze!

Kötelék, szív, ragaszkodás, odaadás, önátadás, áldozat és összekapcsolódás. Isten bennünket is arra használ, hogy rajtunk keresztül elérjen, szeretetével megérintsen és magához közel vonjon megfáradt, megterhelt szíveket.

Hós.11,4 Emberi kötelékkel (kötél, zsinór, vajúdás, szülési fájdalom, csapat, társaság, összekötöttek, szövetség) vontam őket, a szeretet kötelékével (kötél, bilincs),…”

Ezt hívom a ’szeretet lasszójának’, ami közel húzza az embereket Isten jelenlétéhez. Milyen érdekes, hogy ez a szó, hogy ’kötelék’ azt is jelenti, hogy vajúdás, szülési fájdalom. Akikért letesszük életünket, közbenjárunk, imádkozunk, Isten előtt imában hordozzuk őket – mi vagyunk azok az emberi ’kötelékek’, a vajúdók, melyeket Isten bevet annak érdekében, hogy megmentse őket. Szükség van az imáidra, hogy utánuk dobd a szeretet lasszódat, és behúzd őket az Atya jelenlétébe. A fiad, lányod, szüleid, testvéreid, munkatársaid, szomszédaid, a városod, a nemzeted reménysége vagy. Az az emberi kötelék, melyet Isten helyezett le értük.

A kötelék azt is jelenti, hogy szövetség – az összekötöttek. Láttál már olyan hegymászós filmet, ahol össze voltak kötve a hegycsúcs felé tartók, mert elkötelezték magukat arra, hogy együtt, egymást segítve, támogatva mennek fel. Nem azonos kvalitású emberek, de egyforma elköteleződéssel egymás felé.

Ez is Isten bölcsessége, hogy:

Kol.2,19 „…az egész test kapcsok és kötelékek által támogatva és összetartva növekedik Isten szerint való növekedéssel.”

Isten így adja a növekedést. Növekedés a Testbe beleszerkesztett állapotunk által van. A kapcsok és kötelek nem rabláncok vagy bilincsek, hanem a növekedésünket segítik. Isten szerinti növekedésnek ez a módja.

Imádkozom azért, hogy kapjunk egy korábbinál mélyebb kijelentést az Eklézsiáról, Krisztus Testéről, a szövetségről, Isten szíve szerinti kapcsolatokról, kapcsolódásról, elköteleződésről, együttmukálkodásról. Imádkozom, hogy lássunk Isten szíve szerint – a jelenben is és így lássuk a jövőt is.

Ésa.33,20 „Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak

Ésa.54,2 „Szélesítsd ki sátorhelyedet, és feszítsd ki hajlékod sátorlapjait, ne kíméld! Húzd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet!”

Ugye már nem az ebet kötöd a karóhoz?