Minek nevezzelek?

„… új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg.” (Ésa.62,2)

Becenevek, gúnynevek, viccelődő, élcelődő nevek, kedves nevek – sokféle módon szokták az emberek egymást szólítani, sokféle néven emlegetni a másikat – a szerint, aminek, ahogy megismerték, amit észrevettek belőle, amire odafigyelnek, ami a lelküket elérte, ami nyomott hagyott bennünk, amire emlékeznek vele kapcsolatban.

Te hogy látod a barátaidat? Hogy látod a testvéreidet, ismerőseidet, munkatársaidat? Hogy gondolkodsz, hogy beszélsz róluk? És hogy látod magadat? Hogy nevezed magadat, hogy beszélsz, hogy gondolkodsz magadról?

Tudtad, hogy a Mennyben folyamatosan gyártják az új névkártyákat? Ha elveszítetted valakiét, vagy észrevetted, hogy nem a mennyei gyártású névkártya szerint beszélsz róla, szólítod, ismered, akkor attól kérj, akinél hiteles névkártyák vannak, mert akkor biztosan nem fogsz gúnynevet, bántó beszédeket, rágalmakat találni a papíron, csak azt a nevet, ami valóban azé az emberé. Vedd elő, keresd meg az eredetit, azt, ami a ’Gyártónál’ van. Az a hiteles. 

Ha meg akarsz ismerni valakit, először beszélj a Teremtőjével. Ő ismeri a legjobban. Majd mikor találkoztok, ne engedd magadnak semmilyen emberek által rád helyezett szemüvegen keresztül látnod. Ne feledd, hogy az ő névkártyáját a Mennyben nyomtatták, ahogy tiédet is. Igen, „új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg”.

2.Kor.5,15-21 „Úgyhogy mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, …  Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.  Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.  Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés Szavát.  Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.  Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”  

Milyen jó az, amikor Isten kijelenti, hogy a régiek elmúltak, minden újjá lett! És felszólít Isten, hogy ne a régi dolgokat (neveket) emlegessük, mert Ő újat cselekszik, újat hoz létre. Mostantól arról beszélj, amit szellemben kijelentett az Úr neked. Ha most még nem látsz szellem szerint, csak test szerint, akkor inkább hallgass, és várj, míg kitisztul a kép, figyelj és várd meg, míg felismered a másikban a Krisztust, beszélj arról, amit szellemben megláttál benne, úgy szólítsd, amit ígéretként felismertél.

Ábrámot Isten Ábrahámnak kezdte hívni – nem a látható alapján, hanem kijelentés szerint. Ahogy Isten beszélt róla, úgy kezdett el Ábrahám is gondolkodni magáról, és amit Isten mondott róla, a szerint kezdték szólítani a többiek. Ugyanígy Száraiból lett Sára, Jákóbból Izrael.

Neked mi volt a régi neved, mi volt a régi természeted? Még mindig a szerint gondolsz magadra? Vagy megértetted, hogy új teremtés vagy Krisztusban? A régiek elmúltak és minden újjá lett! Hogy látod a testvéredet? Még mindig a régi dolgokat emlegeted? Vagy akarod felismerni benne Krisztust? Akarod őt szellemben látni és szellem szerint ismerni? Vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy test szerint nézz?

Isten igazsága lettél Jézus Krisztus által. Nem emberek véleménye adja a nevedet, hanem az Úr határozta azt meg. Isten a mi Atyánk, és apaként gondolkodik rólunk, apaként beszél velünk és néz ránk. Ő helyreállít, megigazít, átformál, hogy az Ő dicsőségét hordozzuk.

Ésa.62,2 „És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg.”