Kisgyerekkorom egyik élménye, mikor vendégeket vártunk. Emlékszem arra az izgatottságra, titokzatosságra, hogy vajon kik jönnek, mit hoznak, mit mesélnek, mikről fogunk beszélgetni. Emlékszem a találkozások hangulatára, és arra, hogy még utána is mennyi ideig őriztem azok emlékét, és vártam a következőt. Aztán eljött az az időszak, mikor már én magam terveztem, szerveztem a találkozóimat. Azokat is vártam, készültem rájuk, már nem csak befogadója voltam az élményeknek, hanem szerveztem, terveztem, előkészítettem, és már beleadtam a magam részét.

Amikor tudod, hogy eljön a te meglátogatásod ideje, akkor azzal időt kapsz a felkészülésre. Fel tudod ismerni, hogy ez az az idő, mivel már kaptál meghívót, beírtad a naptáradba, elkészültél, felöltöztél, ahogy a róka is jól megfogalmazta a kis hercegnek: „Ha tudom, hogy mikor érkezel, akkor már előre díszbe öltöztettem a szívemet.”

Jó a várakozás, jó, amikor időt adunk a szívünknek a felkészülésre. Péld.4,23 „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet.”Őrizd meg a találkozásokra. Engedd a szívedet díszbe öltözni. Segíts a szívedet díszbe öltöztetni.

Nem magát a találkozás szertartását várjuk, hanem azt a személyt, akivel találkozni fogunk. Őrá nézve, ő miatta készülünk fel, mert szeretnénk látni, szeretnénk hallani, szeretnénk beszélgetni vele.

Amikor ez a várakozás része az életünknek, meg fogjuk hallani, amikor kopogtatnak, meghalljuk, a csendes megszólítást, meglátjuk a távolabbról integetést is, mert a szemünkkel is keressük, várjuk érkezését. Fel fogjuk ismerni a meglátogatásunk idejét.

Jel.3,20 „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja a szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok, és ő én velem.”

Szeretem a meglátogatások időszakát. Amikor a Menny és a Föld találkozik. Mindig van egy friss lenyomata ezeknek az érintkezéseknek. Megváltozik a légkör. Már a várakozásban is. A várakozás előkészíti a találkozót, és egy jól előkészített találkozóból mennyivel többet tudunk befogadni, megőrizni, tovább vinni.

A Menny érintése maradandó nyomot hagy a Földön. Maradandó nyomot hagy a szívekben, maradandó nyomot hagy a kapcsolatokban. Ezért szeretek másokkal együtt bemenni Isten trónja elé, és együtt ott időzni, mert az mindig hatással van a kapcsolatainkra. Nem csak a lelkünk (érzelmeink, gondolataink, akaratunk) szintjén kapcsolódunk, nem csak a szimpátiánk megléte vagy hiánya határozza meg, hogy milyen lesz a kapcsolódásunk, hanem az Ő jelenlétében úgy tudnak a szívek találkozni, ami a valódi egybeszerkesztés munkája.

Egy szívet és egy utat Isten jelenléte képes kimunkálni bennünk. Mondhatom, hogy nekem nem megy, és ez igaz is lehet, de milyen nagy lehetőség az számunkra, hogy oda tudom szánni magam arra, hogy Isten akarata megvalósuljon bennünk, közöttünk, és rajtunk keresztül:

Efé.1,9-10 „Megismertette velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindent a Krisztusban, mind amelyek a Mennyekben vannak, mind amelyek e Földön vannak.