Petz Renáta: Nem vagy egyedül

 

Ján.12,24-26 „Bizony, bizony mondom nektek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga lelkét, pszichikai életét a maga gondolatait, érzéseit, akaratát, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga lelkét, pszichikai életét ezen a világon, örök életre tartja meg azt. Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.”

Az egoizmus magányosságot szül. Amikor elkezdünk egymásért élni, letesszük az életünket másokért, készek vagyunk feladni a saját gondolatainkat, hogy az Úr gondolatai legyenek bennünk, olyankor olyan magokat vetünk, melyek kapcsolatokat teremnek. A lelkünk, a pszichénk alapvetően nem akar áldozat lenni, hanem a maga hasznát keresi. De Isten szeretete ki lett töltve e szívünkbe Isten Szelleme által, és ez a szeretet képes nem magáért, hanem másokért élni, ez a szeretet mindennek ellenére szeret.

Ján.8,29 „És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindig azt teszem, ami neki kedves.”

Mi ad egy garanciát arra, hogy nem leszünk egyedül?

Az, amikor az Atya akaratában vagyunk. „Jöjjön el Királyságod és legyen meg akaratod!” Isten Királysága kapcsolatokból áll. Amikor keressük Isten Királyságát, rájövünk, hogy nem tudjuk kapcsolatok megélése nélkül megtalálni.

Az Úr mindig is odafigyelt ránk. Már a teremtéskor elmondta, hogy nem jó az embernek egyedül. Kapcsolatokra lettünk teremtve. Nem csupán egymás mellett élésre, hanem arra lettünk megteremtve, hogy felismerjük, és együtt megtegyük a Mennyei Atyánk akaratát.

Minden alkalommal, amikor szívek összekapcsolódnak, növekszik Isten Királysága. Mert megvalósul a mennyei minta itt a Földön. Az ördög célja, hogy elszigeteljen, kiszakítson a kapcsolatok vérkeringéséből. Isten terve pedig az egybeszerkesztés. Ennek a munkának vagyunk a részesei, erre szántuk oda magunkat, ezt építjük.

Nem vagy egyedül. Része vagy Te is Krisztus Testének, együtt épülünk, együtt növekszünk. Mikor az egyik rész áttörik, az siker az egész testnek. Mikor egy másik tag harcol, az a többieket is érinti.

Azért is kell a gabonamagnak elhalnia, hogy ne maradjon egyedül. Mert nagy magányában csak a saját dolgaira jut ideje. Van kitörés a magányosságból: Kezdd el a saját életed helyett másokét előrébb helyezni. Az áldozat erősíti a szövetséget.

Zsolt.50,5 „Gyűjtsétek elém szentjeimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet!”

Minden alkalommal, amikor a saját kedved helyett a másikét keresed, vagy kinyújtod a kezed felé, az mind egy-egy alkalom a kapcsolódásra. Így’kapcsok és kötelek által’ egymást építve mi magunk is felépülünk.

Minden meghalás egy-egy magvetés. Minden alkalommal, amikor a saját életem, a saját lelkem, pszichém, saját akaratom, gondolataim, érzéseim helyett azt keresem, azt választom, ami Isten akarata és terve, akkor építek – kapcsolatokat, és vetek – a jövőbe.

Eféz.2,19 „Krisztus kapcsolja és tartja össze a „Test” részeit kapcsok és kötelek, ízületek és inak által. Így növekszik a „Test”, amelyet Isten nevel fel.”

A szeretet kapcsai és az elköteleződések által történik mindez az életünkben, és rajtunk keresztül a környezetünkben. Ámen!