Petz Renáta: A reménység kapcsolatokat épít
Péld.23,18 „Mert jó jövő vár rád; és a reménységedben nem fogsz csalódni.”
A reménység egy olyan dolog, ami mindig közelebb hozza a jövőt. Akár a következő órát, a következő napot, hónapot, évet is tudod reménységben látni, és a szíved felkészül, kitágul a rád váró ígéretek befogadására.
A mi Istenünk örökkévaló Isten – Ő nem változik, hanem mi változunk, az által, hogy egyre jobban megismerjük Őt. Mind többet és többet megmutat magából, és így egyre inkább hasonlítunk rá. Az Ő jelenléte formál, változtat, alakít. Megismerjük az igazságot, és ez szabaddá tesz, hogy megtegyük a jót, szabaddá tesz, hogy reménységgel és hitben lássuk egymást.
Jézus bizalmat szavazott nekünk, amikor eljött, és az életét odaadta értünk. Bízott és hitt abban, hogy ez a lépése nem hiábavaló. Egy megelőlegezett bizalom volt, ami felszabadított bennünket is arra, hogy elfogadjuk és válaszoljunk rá. A reménység felszabadítja a bizalmat is a kapcsolatokban, mert jó reménységgel vagyunk egymás felé, ami magával hozza a megelőlegezett bizalmat. Kiérdemelt bizalmat könnyű adni, mert azt már látjuk, de a reménység képessé tesz bennünket arra, hogy meglássuk egymásban Krisztust és bizalmat szavazzunk a másiknak – így fogannak meg a szövetségek, így születik vágy a szívekben az elköteleződésre – Isten szeretete motiválja mindezt.
Péld.24,14 „Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövőd, és a reménységed nem hiúsul meg.”
A lelkünknek szüksége van Isten bölcsességére – az igazság szeretetére és a gonoszság gyűlölésére, a jó és a rossz közötti különbségtételre, amire az istenfélelem motivál. Amikor ez a bölcsesség megvan – istenfélő szívvel éljük a napjainkat, szeretjük az igazságot, Isten Beszédéhez szabjuk az életünket, gyűlöljük a bűnt, mindazt, ami nem Isten szíve szerint való –, akkor a lelkünkben ott él, mert belegyökerezett a reménység. A reménység mindig Isten Szavából ered, abból táplálkozik. Ha szeretnénk, hogy a szívünk jó táptalaj legyen a reménység számára, akkor töltsük meg a szívünket Isten Beszédével. Akkor minden bizonnyal reménység fog sarjadni belőlünk. Reménységet fogunk szólni a keserű, csüggedt beszédek helyett. Megtelnek reménységgel a kapcsolataink – és a reménység segíti a kapcsolatok Isten szerinti működését. A reménység a jövőt ragadja meg, ezért egy reményteljes kapcsolatnak van jövője.
Jób 4,6 „Nem ad-e bizalmat a te istenfélelmed, s nem ad-e reménységet útjaidnak becsületessége?”
Ne add fel, hogy hiszel a szövetségi kapcsolatokban, ne add fel, hogy hiszel abban, hogy Isten helyreállít megtört kapcsolatokat, és nem feledkezett el rólad. Az egybeszerkesztés folyik. Ahogy Nehémiásék idején, most is szükség van mindenkire a falakon. Ugyanannak a városnak, a Mennyei Jeruzsálemnek falait építjük, a helyreállásán munkálkodunk, és együtt fogjuk meglátni, ahogy megszégyenül az ellenségünk, és az ördög minden gonosz rombolása semmivé lesz. A reménység épít, előrevisz, letörli a csüggedést, a gyászt, és behozza a hitet.
Ésa.61,1-4 „Az Úrnak Szelleme van rajtam, mert fölkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, megvigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: Őt ékesítik. Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.”
