Petz Renáta: Őrhelyemre állok

 

Hab.2,1 „Őrhelyemre (biztonságos, őrzött hely, megtartás, betartás (rendelet helye), ragaszkodás, kitartás helye) állok, és megállok a bástyán (szorongattatás, ostrom, vár erőd), és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek az én panaszom dolgában.”

Amikor várakozunk, amikor döntés előtt vagyunk, amikor vezetésre várunk, a legjobb hely számunkra Isten jelenléte. ’Őrhelyemre állok’, azaz egy biztonságos, őrzött helyen, védelemben, oltalomban. Egy olyan szívvel, ami ragaszkodik Isten Szavához, kitartva abban, hogy meghalljam az Ő Szavát.

Szoktuk azt mondani, hogy olyan ’kilátástalan ez a helyzet’. Ha nem látod, hogyan tovább, akkor menj az őrhelyedre, állj meg stabilan a bástyán (szorongattatásban, ostrom alatt) és figyelj, mit akar az Úr ebben a helyzetben. Neki van terve, van megoldása, és van hite veled kapcsolatban is!

Figyelj oda minden Szavára, mert az Ő Beszédeit akarja a szádba adni. Azokat a szavakat, melyek képesek megnyitni a Mennyet, hogy lehozzák a láthatóba az ott levő ígéreteket, megoldásokat, válaszokat. Az őrhelyünk a reménység helye, ahol megkapjuk a hitet. A nehéz, szorongatott helyzetek a reménység helyévé lesznek, amikor megállunk benne Isten Beszédéhez ragaszkodva, kitartóan.

Zsolt.116,10 „Hittem, azért szóltam, noha igen megaláztatott voltam.”

A hit jó tanácsadó, mert a hit lát. A hit szemeivel túllátunk a problémákon. A hit előhozza a láthatatlant. Hittel meglátjuk egymásban Krisztust. Hit által belelátunk az elrejtettbe, meglátjuk mindazt, amit Isten nekünk készített, de még rejtve volt.

Bölcs dolog addig nem beszélni, nem hozni döntést, míg meg nem halljuk mi az Úr terve, mi az Ő válasza arra a helyzetre. Azt tudjuk, hogy békesség és nem háborúság.

Csak azt kérem, Uram, hogy mielőtt meghallanánk Szavadat: „tégy Uram závárt az én számra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt.141,3)

 

Első lépés ebben:

Péld.4,23 Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Amikor tele van a szívünk hittel, irgalommal, Isten szeretetével, akkor ezt fogjuk megosztani másokkal.

Fil.4,8 „Továbbá, testvéreim, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

Miért? Mert amikről gondolkodunk, amit forgatunk a szívünkben, gondolatainkban, azokról fogunk beszélni.

Amiből merítünk, azzal töltjük meg a szívünket. Az élet, a gyógyulás, a növekedés, az áttörés forrásai mind a Mennyből, Isten jelenlétéből, az Ő szívéből fakadnak.

Zsolt.87,7 „Minden forrásom Belőled fakad.”

Zsolt.46,5 „Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.”