Petz Renáta: „Fölbuzog szívem szép beszédre…”

Zsolt.45,2 „Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a Királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.”

Ma ünnepi istentiszteletünk volt. Évfordulót ünnepelt a Dávid Hősei Gyülekezet. Hálás vagyok az Úrnak, amikor együtt lehetek a szellemi családunkkal, hálás vagyok barátaimért, akik hűséges imatársak, hálás vagyok az Úrnak, hogy szövetségben élhetünk.

Hálás vagyok, hogy komolyan vesz bennünket, és belevont egy örökkévaló szövetségbe – megtanít szövetségben élni, gondolkodni.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy újra és újra belenyúl a szívembe, és nem hagy érintetlenül. A jelenléte mindig változtat. Kivezet a világosságra, megnyitja a szemeinket, hogy olyan dolgokat lássunk meg egymásban, magunkban, az Ő jelenlétéből, dicsőségéből, amit addig nem. Meglátjuk a Mindenható Isten, a mi Mennyei Apukánk terveit, céljait, és ez irányba állít.

Amikor Isten Szelleme jön, rendezi a szíveket – szeretem megadni magam az Úrnak, mert Ő olyan jól tudja, kinek mire van szüksége. Az Ő Szava erőteljes, élő és megelevenítő, olyan, mint egy éles jól célzott kard, ami pontosan tudja, hogyan tud a leghatékonyabban formálni.

Hálás vagyok az Úrnak, hogy nem vagyunk egyedül, hogy tagjai vagyunk Krisztusnak, az Ő Testének, részei egymásnak.

Minden alkalommal, amikor megnyitjuk a szívünket Isten Beszéde előtt, az az istenfélelmet erősíti bennünk. Az istenfélelem mindig kivezet a világosságra. A világosság pedig erősíti a kapcsolatokat, erősíti a szövetséget, megmutatja a másik ember szívét, leleplezi az ördög hazugságait, és így meg is erőtleníti a hazugság által felépített légvárait és a falakat.

Ésa.11,3 „És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:”

Az istenfélelem megváltoztatja a látásunkat és a hallásunkat. Istenfélő szívvel az Úr szíve szerint nézünk és hallgatunk, és azokat szóljuk, amiket Tőle hallunk, és azokat mondjuk ki, amiket Ő írt bele a szívünkbe. Ezért építeni fogunk és nem rombolni.

Ésa.11,9 „Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lesz a Föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”

A beszédünkkel készítünk utat mindannak, ami ránk vár. Sokszor bátorság kell ahhoz, hogy elveszettnek látszó, zavaros helyzetekbe Isten akaratát szóljuk. A félelem nem engedi oda a hitet, de a reménység utat tör, és Isten Beszéde minden helyen reménységet terem, és kiemel a félelem csapdájából egészen a hit szintjéig.

Az elhívásunk, hogy utat készítsünk az Úrnak a szívekhez. Felelősségünk, hogy ne járjunk rágalmazóként Isten népe között (3.Móz.19,16 „Ne járj rágalmazóként a te néped között”) Elhívásunk, hogy a beszédünkkel építsünk, hitet szóljunk, előre vigyük Isten munkáját. Felelősségünk, hogy ha kell, hallgassunk, világosságban járjunk és igazságot szóljunk.

Ésa.51,16 „És adtam az Én Beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újra palántáljam az egeket, és megalapítsam a Földet / alapot vetek a Földnek, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!”