Petz Renáta: Repülnek, mint galambok dúcaikhoz

Ésa.60,8 „Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúcaikhoz?”

Hós.11,11 „Rettegve jönnek elő, mint a madár, Egyiptomból, és mint a galamb Asszíriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!”

Letelepít (H3427 יָשַׁב (jášaḇ)): ül, helyet foglal; elhelyezkedik (pl. bíró; király; területet birtokló hadsereg), tartózkodik, marad, lakik, feleségül vesz (ti. „közös lakozásra bír”), benépesít

Házaikba (H1004 בַּיִת (bajiṯ)): sátor (Szent Sátor), otthon, család, belső rész

Isten fantasztikus! Ő Apa, és apai szívvel néz ránk. Odafigyel a magányos, egyedül bóklászó fiaira és családba hívja őket. Nem csak összegyűjti az embereket, hanem otthont ad számukra. Biztonságba helyez, felnevel, és odaültet maga mellé, hogy vele együtt uralkodjunk! Szövetséget kötött velünk, és ennek a szövetségnek a gyümölcseként megsokasít, és benépesíti azt a földet, amit ránk bízott.

Jer.32,37-41 „Összegyűjtöm őket … és visszahozom őket erre a helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nekem, Én pedig nekik Istenük leszek. És adok nekik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nekik és az ő fiaiknak ő utánuk. És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az Én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük és biztosan beplántálhatom őket ebbe a földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.”

Az Úrnak gondja van arra, hogy az ’élő, megelevenedett köveket’, nem csupán halomba rakja, nem csak egybegyűjti, hanem el is helyezi őket a helyükre. ’Közös lakozásra bírja’ őket, beépíti az Ő Házába ezeket az élő köveket, akik szép rendben fel is épülnek.

Fel akar építeni, ezért egyenként beleplántál az Ő népe közé, hogy a magunk részét belevetve az egész Test épülésére, mi magunk is fel tudjunk épülni – a többi résszel, a többi taggal együtt.

Hós.14,7-10 „Kiterjednek az ágai, és olyan lesz az ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné. Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libanon boráé. Efraim így szól: Mi közöm nekem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd! Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útjai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk.”

Isten családja vagyunk. Apák, fiak együtt. Elérkezett a tékozló fiak hazaérkezésének is az ideje. A szívek készen, az ajtók nyitva. Visszatérnek az Ő jelenlétébe, a távol levőkből közelvalókká lesznek. Azt mondjuk északnak, délnek, keletnek, nyugatnak: ’Add vissza a fiainkat! Engedd el a foglyokat!’ Megnyitjuk a szemeket, hogy hazatérjenek, mint galambok dúcaikba.

Efez.2,13-22 „Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, az ellenségeskedést az Ő Testében, a parancsolatok tételes törvényét eltörölte; hogy azt a kettőt Egy Új Emberré teremtse Ő magában, békességet szerzett. Megbékéltette az Istennel mind a kettőt, egy testben a kereszt által, megölvén ezen az ellenségeskedést. Eljött, békességet hirdetett nektek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. Azért már nem vagytok jövevények és idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és az Istennek családja, akik fölépíttettetek az apostolok és próféták alapkövén, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakva, növekszik szent templommá az Úrban. Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által.